A kisközség a Balaton-felvidéken, Tapolcától alig 4 kilométerre, a Csobánc-hegy nyugati lábánál fekszik. Első okleveles említés 1180-ban Kesző néven történt. Örségi település, amelyen megtalálhatók minden kornak a nyomai. III. Béla király három ekényi földet adományozott a Keszői földekből udvari papjának, Csump veszprémi prépostnak, aki halála után a veszprémi káptalanra hagyta. Így 1247-től a veszprémi káptalan is birtokolt földeket. A település egy részét IV. László király a Rátót nemzetségbeli Balduin fia Gyula mesternek adományozta szolgálataiért. Ebben az időben királyi udvarnokok lakták.
A településen a római kortól állt egy útbiztosító erődítmény, amelyet a török, majd a kuruc háborúban ismételten megerősítettek. A törökök két ízben is feldúlták a települést, ennek ellenére a lakosság a XVI. Század végére visszatelepült. 1720-ban 180 lakóját írták össze, megjegyezve, hogy a plébánosa és iskolamestere van. 100 évvel később már 748-an élnek a faluban. 1678-ban 22 jobbágy- és 2 zsellércsalád lakta, akik 285 hold szántót és 20 hold szőlőt műveltek.
1752-ben az uradalom nem engedte beiktatni a település új plébánosát, mivel véleménye szerint a kinevezése az uradalom kegyúri jogának megsértésével történt. Válaszként természetesen a veszprémi püspök nem volt hajlandó elismerni az uradalom által javasolt személyt. Ebből kisebb bonyodalom származott. 1859-ben nagy tragédia érte a települést: egy tűzvész következtében az egész falu leégett templomával együtt. A falu lassan épült fel a szörnyű tragédia után, a templomot az Esterházy család építette újjá. A település határban lévő Eger-patak több malmot is működtetett még a két világháború közti időszakban is. A második világháború viszonylag csendesen elvonult a település felett, így az élet gyorsan normalizálódott.
A település fejlődését jelentősen befolyásolta Tapolca közelsége. Annak ellenére, hogy a falu sok munkahelyet tudott biztosítani az itt élőknek, ma is sokan dolgoznak a közeli városban. A helyben dolgozóknak a Badacsonyi Pincegazdaság kínál munkalehetőséget. A településen 1 részvénytársaság, 4 Kft., 3 betéti társaság és 14 egyéni vállalkozó tevékenykedik. Ebből mezőgazdasági - élelmiszeripari vállalkozó 3, kereskedelmi tevékenységet 6, és szolgáltató tevékenységet 2 vállalkozó folytat. 12 kiskereskedelmi bolt - ebből 3 élelmiszerüzlet, 3 vendéglátóhely található a faluban.
A település határában a Csobánc-hegy tetején áll Csobán várának romja. A várról 1255-ben tesznek említést a korabeli feljegyzések. 1678-tól Esterházy Pál nádor birtoka. Sem a törökök, sem később - 1707-ben - a császári seregek nem tudták elfoglalni. Pusztulását a szatmári békekötés után elrendelt császári "várrombolási parancs" okozta. A vár romjait 1953- után feltárták. Műemlék a XIII. század elejéről származó román kori "Rossz templom" romja.
Huszonöt személyes óvoda működik, 2 óvodai pedagógussal, valamint 4 tantermes alsó tagozatos általános iskola 5 pedagógussal, 1 művelődési ház, könyvtár 4 ezer kötet könyvvel. Római katolikus és református temploma van.
A kisközség a Balaton-felvidéken, Tapolcától alig 4 kilométerre, a Csobánc-hegy nyugati lábánál fekszik. Első okleveles említés 1180-ban Kesző néven történt. Örségi település, amelyen megtalálhatók minden kornak a nyomai. III. Béla király három ekényi földet adományozott a Keszői földekből udvari papjának, Csump veszprémi prépostnak, aki halála után a veszprémi káptalanra hagyta. Így 1247-től a veszprémi káptalan is birtokolt földeket. A település egy részét IV. László király a Rátót nemzetségbeli Balduin fia Gyula mesternek adományozta szolgálataiért. Ebben az időben királyi udvarnokok lakták.
1752-ben az uradalom nem engedte beiktatni a település új plébánosát, mivel véleménye szerint a kinevezése az uradalom kegyúri jogának megsértésével történt. Válaszként természetesen a veszprémi püspök nem volt hajlandó elismerni az uradalom által javasolt személyt. Ebből kisebb bonyodalom származott. 1859-ben nagy tragédia érte a települést: egy tűzvész következtében az egész falu leégett templomával együtt. A falu lassan épült fel a szörnyű tragédia után, a templomot az Esterházy család építette újjá. A település határban lévő Eger-patak több malmot is működtetett még a két világháború közti időszakban is. A második világháború viszonylag csendesen elvonult a település felett, így az élet gyorsan normalizálódott.
A település határában a Csobánc-hegy tetején áll Csobán várának romja. A várról 1255-ben tesznek említést a korabeli feljegyzések. 1678-tól Esterházy Pál nádor birtoka. Sem a törökök, sem később - 1707-ben - a császári seregek nem tudták elfoglalni. Pusztulását a szatmári békekötés után elrendelt császári "várrombolási parancs" okozta. A vár romjait 1953- után feltárták. Műemlék a XIII. század elejéről származó román kori "Rossz templom" romja.
